Időpont: 2018.01.06

Táv: 20

Szint: 800+

Helyszín: Budapest

Taknyolás: zéró

Tömegfaktor: eloszlott

Érzés: 6/10

Valamiért a Magyar Vándorok eseményekkel ilyen mostohán bánok: az újévi mulatsághoz csak most írok, a piros 85-ről meg nem is született poszt, mert akkor nem volt kedvem. Nem az íráshoz nem volt, hanem általánosságban a kedvem, mint olyan. Az nem volt. Pedig a poszt itt van a feljemben.

Szóval Dettivel és Szafival hajnalban felmentünk Máriaremetére. Megkaptam a szülinapi ajándékomat Erzsi bölcsességeit egy darab kígyóuborkával. (Márktól Pomelót kaptam, Apáéktól pedig szőlőt), a csoki/bonbon már a múlté – mázlista egy vegán vagyok.

Ezen a szuperhagyományos túrán is sokan szoktak lenni, de a szervezőgárda nem tegnap kezdte az ipart, és nem is akármiylen szinten csinálja, szóval ebből a nagy létszámból nem sokat lehetett érezni. Az idő egész jó volt, az útvonal meg ismerős elég sok szakaszon. Az egész nagyjából olyan volt, mint egy átlag hévégi hosszú, leszámítva, hogy itt még benne voltam a hetek óta tartó túledzési hullámvölgyben, melynek hatására járni is fájt. De azért kellett. Meg a lányokkal is tök jó volt együtt menni, bár Szafi sajnos szerzett magának egy félkilós kenyeret az egyik bokor tövéből, ami picit megtörte a jó hangulatot, de aztán visszaállt minden hamar.

Hát ennyi.

Cica volt.