Időpont: 2017.05.07 ~09:00-10:20

Táv: 13K

Szint: kb. semmi

Helyszín: belváros

Taknyolás: 0

Tömegfaktor: durvaközeli

Érzés: 3/10

Katica: volt, csak Superman-nek álcázta magát

A pihenőhetemre – magamat is meglepve – csak egy rövid, de nagyon szimpatikus városi versenyt választottam. A táv 13km volt, így oda- és hazafutással pont meglett a heti rendes félmaratonom.

Tomi előző nap átjött a rajtszámáért, és rájött, hogy szereti a mcsakákat. A rajtszámokat egyébként aznap vettem át, amikor a Kinizsi 100 nevezést is intéztem, és nyilván teljesen véletlenül pont szabadságon voltam.

Szegény futás a politikai helyzet miatt majdnem elmaradt, volt némi szarakodás az útvonallal, hogy engedélyezik-e, elfogadják-e, stb., de végül a jó győzedelmeskedett, és a szombati pazar napsütéses idő után vasárnap kellemesen szakadó esőben meg lett tartva a rendezvény.

A tervezett rehabtempómhoz képest persze sikerült 6-os km átlaggal futni, ami ha tekintetbe veszem az elmúlt hetek aktivitásait, akkor nem nevezhető pihenésnek (nálam legalábbis), de bevallom őszintén az egész built annyira nem élveztem, szerettem volna mihamarabb túlesni rajta.

Azon kívül, hogy full készen van a lábam, mert nem bírok nyugton maradni, sajnos újfent bizonyítást nyert az arrongáns futó második tétele, mely szerint a mezőnyben fellelhető idióta bunkók száma a versenyen teljesítendő táv hosszával fordítottan arányos. És nem, nem arra gondolok, hogy valaki nem fut gyorsan (mert én sem!), vagy nem tud elég ügyesen előzni, kerülni, elengedni, frissítőpontoknál kiállni. Sokkal inkább arra, hogy tényleg van olyan ember, aki egy gigantikus pocsolyába teli talppal érkezve fülessel a fülében az arcodra fröcsköli az olajos-saras vizet, hogy aztán 2 km-rel alrébb sírás-közeli arckifejezéssel előre görnyedve a pálya szélén próbálja nem felköhögni a tüdeje maradékát.

Azért próbáltam pozitívan felfogni a helyzetet, ha már beválasztottam magamnak ezt a dolgot, és arra gondoltam, milyen jó, hogy egy ilyen rövid távon próbálhatom ki az esőben tömegsportolás csodás élményét. Na jó, az  vicces volt, hogy záróbuszként egy tank funkcionált. A végén egyébként nagyon fimon műzliszeletet adtak, ami ingyenes rendezvényen nagyon-nagyon becsülendő.

A szervezés egyébként rendben volt, azzal együtt, hogy szakadt az eső, és az autósok idegbeteg módon dudáltak a rakparton a lezárás miatt. A rajtoltatásnál azért volt egy kis fennakadás. Ennyi embert előre meghatározott rendben praktikusabb már indítani, szerintem nem elég, ha egy szervező odaáll és mondja, hogy ki mikor mehet (sok csapat szétszsakadt, ezért az ottmaradók mégis elindultak, volt pici kavarodás). A dudaszóval kapcsolatban volt egyébként egy vicces pillanat: a mellettem haladó 2 srác közül az egyik megkérte a másikat, Kornélt, hogy énekeljen már valamit a csodás zenei aláfestére, aki ezt örömmel meg is tette és operaáriát rögtönzött kocogás közben. Néha nagyon bírom a futókat. J

Cica nem volt.