Időpont: 2017.04.22 ~08:00-14:00

Táv: 40K

Szint: 1100

Helyszín: Párkány, Esztergom, ilyesmi

Taknyolás: 0

Tömegfaktor: semmi

Érzés: 7/10

Katica: dehogyis

A Gerecse után volt nagy lendület, meg Ádámnak is kellett valami, ami elfeledteti azt a számára nem annyira jól sikerült napot. Adta magát, hogy egy jó Bazilika 40-et megnézünk. Eredetileg én az 55-ös távot terveztem, de azt végül meg sem rendezték, tekinttel a tényre, hogy hóesés volt a héten. Egyébként elég sok versenyt lefújtak, ill. elhalasztottak az időjárás miatt, sajnáltam is azokat, akik valamire komolyan készültek, aztán hirtelen légüres térben találták magukat – szerencsére nekem ez csak annyit jelentett, hogy éppen nem tudtam emelni a tétet.

A szervezés ilyen “egyszerű” ezen a túrán. A legjobb értelemben. Baráti a hangulat, a lelkes önkéntesekkel mindent meg lehetett beszélni. A rajtnál “picit” zavaró volt, hogy a félig fedett kocsmában nagy volt a füst, ami nyilván bemelegítésnek nem esett jól. Később volt egy pont, ahol konkrétan kerti party volt, sütögetés terülj-terülj asztalkám, zene meg jó hangulat. Roli egyébként ezt említette korábban, mártmint, hogy ott “igen kedvesek” J Volt birsalma sajt is, szóval ennél kedvesebbek valóban nem is lehettek volna.

A táv első felében ismerős volt az útvonal, mert Esztivel korábban már mentünk ott, csak az ellenkező irányból. Az ellenőrző pontok elég sűrűn voltak, és volt szalagozás is, de néha azért volt pici bizonytalanság a helyes irányt illetően. De most őszinitén… bennem/ velem mikor nincs???

A táj gyönyörű. Én már a múltkor teljesen belszerettem ebbe a körbe, a bazilikát egyszerűen I-MÁ-DOM, de nem a vallásos értelemben. Igen jól eltalálták a helyét, meg kell hagyni. Szerencsére jó időnk is volt, nem volt túl meleg, az eső csak picit szemerkélt pár percig, és fújdogált némi szellő is, de nem durva szél. Gyakorlatilag végig jó tempóban tudtunk menni, sőt, a komp előtt kifejezetten begyorsultunk, hogy elérjük azt. Külön vicces volt, hogy a rajtnál kapott füzetben lévő jegyre csak ott hívták fel a figyelmünket. A kompon csodával határos módon odajött hozzám egy srác és igazából nem emlékszem, hogy miről beszélt nekem, mert éhes voltam, de azt azért megállapítottam, hogy ez sem gyakori. Mármint, hogy oda mer jönni hozzám valaki, amikor Ádámmal megyek valahová, mivel az emberek a fiú-lány párosokat általában alapból párnak tekintik. Sebaj, azért ez a felállás általában tudja biztosítani a nyugalmamat.

Az átkeléskor Ádám kiszúrta Árpit, aki öt évig nászutazott a feleségével, és erről előadásokat tartanak (Hogyan utazzuk be a világot havonta egy minimálbérből?), és akivel végül később együtt vonatoztunk haza, miután a barátja, akivel futott, volt olyan jófej és kivitt minket az állomásra.

Ádámmal mint mindig, most is jókat dumáltunk egyébként, és csak minimál eltévedés figyelt be. Összességében mindketten jól éreztük magunkat, és megkaptuk, amiért mentünk. (Kivéve én a Bazilikás fotómat, de majd legközelebb…) Ezt a túrát bármikor, bárkivel, bármilyen tempóban, mert annyira imádom. A szép kilátás, a Bazilika látványa, a repceföldben menés élménye, és a szokásos kedvenc flessem, a “vízparton eget nézegetős hangulatú” futás miatt.

Cica természetesen volt.