Norvégiából visszaérve már tömtem is a frissen kiürített hátizsákomba fesztiválcuccokat: a hippifejpántot meg a jógásfelsőt meg a pizsamanadrágot, aztán irány az Everness.

Első nap zéró futás, mert a táborverés stressze felért egy maratonnal, de második nap már elememben voltam, goyrsan át is szaladtam Tihanyba. Gyönyörű ott futni. Kicsit meleg volt, és elég viccesen jött ki, hogy a bal vállam és karom csokibarna lett, a jobb oldalam inkább csak tejeskávé színű, de gyönyörű volt a Balaton mellett menni.  Második nap megelégedtem az Alsóörs-Csopak távolsággal (pont, mint a Mosoly váltón, csak itt vissza is szaladtam), harmadik nap meg egy kellemes Alsóörs-Füred-Alsóörs-öt mentem.

Nagyon kellettek már ezek, mert Norvégiában valahogy a hosszú futás nem igazán jött össze, ráadásul ott kinn sokszor volt szervezési feszkó és eltévedés para is.

És hogy mit csináltam még ott? Nos, amit akkor szoktam, amikor azt csinálok, amit akarok: sportoltam, mozogtam. Mindenféle lányos táncot (hastánc, bachata, stb.), hullahhoppozást, kis jógát, meg azért egy kis falmászás is belefért (szigorúan miniruhában…).

Aztán hazajöttem az Everness után és arra eszméltem, hogy “mindenki hülye”. Ennek örömére kedden (a szabadságom utolsó napján) még futottam egy gyógyító HHH-t otthonról. De az első nap a “normális kerékvágásban” így is sokkoló volt…

Meg cica is volt.